Összefoglaló...7. forduló

"Jó edző nincs, csak jó csapat! A csapat csinál edzőt és nem fordítva!" (Szántai Pál)

2007. október 18.
John Gold Stadium
243 fő (Áginnyó kék-fehérbe öltözött ismét, lassan előkerül a csapat sálja is ebben a zimankóban)

Unix Autó - Megújulás Fc
3 (1) - 2 (2)

Csípős őszi napra ébredtek a futballisták ezen a napon. Az októberi szél süvítve jelezte, itt van az ősz, itt van újra.
A CL hetedik fordulójának zárómérkőzése az Unix Autó és a Megújulás Fc között zajlott. A vendégcsapat számított esélyesnek, hiszen vezették a tabellát a találkozó elött. Azonban ezen a mérkőzésen is kiderült, hogy az ebben a szezonban indult 10 csapat minden idők legszínvonalasabb, legerősebb bajnokságát játsza egymás ellen. Nagyon sok új, nagyreményű befektető kezeiben lévő csapat nevezett be a pontvadászatba és nagyon sok külföldi sztárjátékos vesz részt a derbiken. Itt nincs országos fix 1-es találkozó.

Az időjárásra való tekintettel a pálya átváltozott sátorrá. A zöld gyep fölé a szervezők felhúztak egy sátrat, így Zalánnak esélye sincs a Holdat eltalálnia, hacsak a bivalyerős lövése nem lyukassza ki a védőhálót. Így fűtött hangulatban, hamisítatlan labdarúgó időben kezdődött a találkozó, ahol a vendégek nélkülözték a traccs partik királyát, a láthatatlan 10-est, Balázst, akit még az orvosok sem tudtak összedrótozni erre a kulcsfontosságú mérkőzésre.

A bíró, az áldott fekete ruhás sporttárs ritkán látható sportszerűtlenséggel fújta meg a sípját. A kezdő sípszó elhangzásánál az MFC még nem állt fel teljes létszámban, de az Autósok máris útjára indíthatták a golyóbist. A meglepődött vendégeknek sikerült gyorsan rendezniük a soraikat, így Robiék a partvonalról beugorva vették fel a játék ritmusát. Balázs távollétében Vikóra hárult a karmesteri feladat és a mérkőzés elején irányításával a CL Sötét Lovai magukhoz vették a kezdeményezést. Agresszív letámadással zavarba hozták a hazai csapatot, akik csak a védekezésre tudtak összpontosítani. Mindez kevés volt ahhoz, hogy az Azúrkékek egyik nehézgyereke, a villámléptű gyrosfaló Márkó ne juttassa vezetéshez csapatát. Robitól elkérte a labdát, becsapott néhány védőt, szlalomozott az Autószerelők között, kioszott néhány testcsellót, átfűzte a teljes védelmet, elküldte gyufáért a kapust, megsimogatta a pocakját és a hazai hálóőr lába között a hálóba lőtte a labdát. Ezzel a góllal beköszönt ezen a találkozón és megszerezte 5. gólját a bajnokságban.

A vezető gól hatására az észak-keleti szellő ébresztőt fújt a hazaiaknak, akik teljes sorcserével próbálták megtörni Vikóék lendületét. Az MFC cserére cserékkel válaszolt, és a második gól megszerzéséért offenzívát indított. Laciék lövésig jutottak, de a kapufa kétszer is a hazaiakkal volt. Zalán beállása még támadóbbá tette a CsodaSzarvas együttesét, de az U21-es védőcsatárközéppályás elpuskázta nagy lehetőségét, erős lövése a kapufa mellett hagyta el a játékteret.

A kimaradt vendéghelyzetek után a hazaiak pillanatai következtek. Imici kapuját körbelőtték, majd egy korszerű kontra után kiegyenlítettek. Az MFC óriási ziccert hagyott ki, játékosai még a helyzettel voltak elfogalalva, miközben a hazai csapat létszámfölénybe került az ellentámadás végén és csatáruk a kifutó narancssárga párduc mellett a kapuba gurított.

Ez a gól nem vette el a támadástól a listavezetők kedvét és Rakiék ismét a kapujukhoz szegezte az Autószerelőket. Raki is suhintott egy kapufaforgácsoló löketet, Laci ismét eltalálta a keresztlécet. Aztán egy tipikus Vikós góllal Márkó ismét a vendégeknek szerzett előnyt. Első lövése visszapattant a brazil fenegyerekhez, aki ismét a kapus lába között találta meg a megfelelő utat a kapuba. A felpörgött labdát a kölyökgólya képű, latin vérrel rendelkező, gömb- es lyukérzékét Istentől ajándékba kapó Márkó telicsűddel kötényt kiosztva 2-1-re módosította az eredményt.

A félidő hajrájában mindkét csapat megszerezhette volna a következő gólját. A hazaiak helyzeteit a kitünően együtt mozgó Zalán, Raki, Csabesz triumvirátus megszűrte, egyszer pedig Viko a gólvonalról mentett nagyot. Az Autósok egy szögletből veszélyeztettek, és majdnem addig végezhették el egymás után a szabálytalan kornereket, amíg gólt nem értek el belőle. A spori tátott szájjal nézte az eseményeket, a szabályok ismerete és az értelem nem tükröződött szemeiben.
A vendégek is növelhették volna előnyüket, de a szünetig csak a kimaradt helyzetek számát tudták növelni, de így is biztos vezetés birtokában térhettek az öltözőbe.

A szünetben a vendégjátékosok a BBC-nek adtak nyilatkozatokat:

Márkó: 'I have a good record there. Played one, won one, and hopefully it will be the same after Saturday.'
Laci: 'Sometimes in football you have to score goals'
Vikó: 'Imici is the best manager I've ever had at this level. Well, he's the only manager I've actually had at this level. But he's the best manager I've ever had'
Raki: 'I'd like to play for an Italian club, like Barcelona.'
Robi: 'I never comment on referees and I am not going to break the habit of a lifetime for that prat.'

A második félidő első percei nem hoztak változást a játék képére. Az MFC tartotta a labdát, bár kapusuknak nem mindig sikerültek az indításai. Gólhelyzetbe ismét csak Robiék kerültek, de ahogy az első félidőben, úgy ezekben a pillanatokban sem sikerült góllal befejezniük támadásaikat. Pedig lövőkedvben nem volt hiány, Csabi is sokat próbálkozott, de se Neki, se az előtte játszóknak nem sikerült megszerezniük a Szarvasok harmadik gólját. Az MFC óriási ziccert hagyott ki, játékosai még a helyzettel voltak elfogalalva, miközben a hazai csapat létszámfölénybe került az ellentámadás végén, és a narancssárga párducot kigurigázva a kapuba lőtték az egyenlítő találatot. Kísértetiesen hasonlított az első Autós gólra a második.

Ez a semmiből jött találat megváltoztatta a játék képét. Az eddig magabiztos MFC elvesztette a fonalat, míg a vendéglátók egyre jobban magukra találtak. Bár tuskó hozzáállásukat a bíró nem honorálta lapokkal (kapus magatartása, Imici ennél már sárgát kapott korábbi mérkőzésen) és egy jogos két percet (Vikó lépett ki, 3 az 1 ellen mentek volna, de utánarúgtak) is elfelejtett kiosztani, de a tény, hogy a hazaiak felhergelték a vendégeket. Az Azúrkék előtt adva volt a vezetés megszerzésének lehetősége, de a kapufa ismét keresztbe tett Márkóéknak, hiába próbálkoztak szinte minden szögből, a kísérletek eredménytelenek voltak, a hazaiak hatástalanították a bombákat is.

Mi szokott ilyenkor következni? Mindenki látta az '54-es VB döntőt? A védekező, csak kontrákra játszó, az ellenfelét faragó (német) csapat, a Lantossal a pályán lévő együttest mattolta egy ártatlan szituáció után. Itt is ez történt. Egy előrevágott labdát a hazai csatár cimbalomszögből az elbámészkodó, sarkot rosszul záró Lantos mellett a kapuba lőtte. 3-2-re módosította az eredményt ezzel a potyaízű góllal a hazai csapat és az eredményjelző már az Autósok vezetésérol adott tanúbizonyságot.

A hátralévő 7 percben a vendégcsapat mindent megtett az 1 pont megmentéséért és a hazaiakat csak a szerencse, bíró, jóisten hármas védte meg. Raki fantasztikus mezőnymunkát végezve a védelem többi tagjával együtt nem engedte több lövéshez az Autósokat, megelőző szereléseik Csabeszéknak kitűnőek voltak, Zalán pedig labdaszerzésből jeleskedett.
Vikó, Laci, Márkó, Robi előretolt négyesfogat nagy nyomás alatt tartotta az ellenfél kapuját, de a szerencse elpártolt Tőlük ezen időszakban. 3 kapufa is elcsattant az utolsó 5 percben, de a háló megzörgetése most elmaradt. Érdekesség, és a játékot hűen tükrözte, hogy a legutolsó pillanatban is a kapufát találta el Robi távoli bombája.

Így a lefújáskor is megmaradt a 3-2-es hazai vezetés, ami azt jelentette, hogy az MFC a dobogó második fokára csúszott vissza, de hozzáállásával példát mutatott a közönségnek. A találkozó után kicsit bosszús volt a hangulat az öltözőben, de ha a tabellát megnézzük, akkor a Kékeknek megvan minden esélyük arra, hogy a rájátszásban a dontőben találják magukat. Ehhez csupán ugyanilyen elszántan, akarattal és alázattal kell játszaniuk a hátralévő két mérkőzésen. Egymásért és a Csapatért.

"Bár zord a harc, megéri a világ,Ha az ember az marad, ami volt:Nemes, küzdő, szabadlelkű diák." (Ady Endre)

- Lantos Imre –